• 

Utólagos vízszigetelés, falszárítás

Javasolt utólagos munkálatok, hasznos tippek, tanácsok:

Javítóvakolat:

Bármely utólagos vízszigetelési elkészülte után a falban lévő víztartalmat ki kell szellőztetni.

Ezt légáteresztő vakolattal lehet megoldani, mely készítése előtt sólekötést érdemes végezni.
A falban lévő sótartalom a levegő nedvességtartalmát felveszi, ezáltal a fal további nedvesedése következik be.
A falakban lévő nedvesség párolgás útján tud távozni, de a sóval terhelt vakolat miatt az eltávozó nedvesség pótlódik.

Javaslom a régi, károsodott vakolat eltávolítását belülről és kívülről a padlószinttől 0,5 m-1,5 m magasságig, illetve a létható vizesedés felett 50 cm-ig.
A vakolat eltávolítása után a fugák 1-2 cm-ig történő kikaparását is javaslom elvégezni.

 

A lábazat és a fal kapcsolatánál vízelvezető peremet, vízvetőt kell kialakítani, úgy, hogy a csapódó eső, csapadék a lábazat felületéről el tudjon távozni, a csapadék a kőműves szerkezetekbe ne juthasson be.

A lábazati burkolóelemet és az alatta lévő vakolatot is javaslom eltávolítani.

Az új vakolatok alá, szükség esetén, csak műanyag vakolattartó háló használható.

A vakolattól megtisztított teljes falfelületet, minden részen sólekötő oldattal kell kezelni.

Hagyományos, vízzáró, vagy hőszigetelő vakolat a falfelületeken nem alkalmazható.

Gipsz semmilyen munkafázisban nem alkalmazható, a gipsz használata tilos.

Páratartalom:

A légcsere a belső tér levegő páratartalmának csökkenését okozza, azaz a falban lévő víztartalom folyamatos párolgással el tud távozni.
Ezt folyamatos szellőztetéssel érhetjük el.

Nagy hatásfokkal a téli hónapokban alkalmazhatjuk, amikor a belső tér levegője melegebb, mint a külső.

A légcsere hiánya miatt a falban lévő nedvesség nem tud eltávozni.

A páratartalmat csökkenteni kell, akár gépi légcserével, ha az nem megoldható, akkor nagy hatásfokú párátlanító készülékkel.

A belső páratartalmat folyamatosan mérni kell.
Az épület belső terének relatív páratartalmát 55 % alatt kell tartani, javasolt érték: 45-50 %.
A páratartalom szabályzásához, a képződő pára eltávolításához légcsere, vagy páraelszívó berendezés szükséges.



Fűtés:

Az épület teljes belső terében folyamatosan biztosítani kell legalább 20-22 C fok hőmérsékletet.
Az épület fűtetlenül nem hagyható.
Amennyiben a helyiséget nem, vagy csak kevésbé fűtjük és a szomszédos helyiségek fűtöttek, úgy a harmatpont a fal függőleges síkján belül a fűtetlen helyiség felé tolódik, a fal további vizet fesz fel a levegő nedvességéből, azaz a harmatponti függőleges belső síkon a levegő nedvességtartalma kicsapódik kondenzvíz formában, ami a fal víztartalmát jelentősen növelheti.
A hőmérsékletet és a páratartalmat úgy kell megválasztani, hogy két helyiséget határoló falakban se alakuljon ki harmatponti hőmérséklet.
Érvényes ez a külső határoló falakra is oly módon, hogy a harmatpont a fal függőleges keresztmetszetén belül minél kintebb (a hideg oldal felé) kerüljön és a harmatpont miatti víztartalom a falban ne dúsuljon fel, az a falból el tudjon távozni párolgással a kültérbe.
Ellenkező esetben a falon, illetve a fal függőleges síkján belül, vagy akár a padló szerkezetében kondenzvíz képződésével kell számolni.
Fűtetlen, vagy kevésbé fűtött épületeknél a fal víztartalma miatt jelentősen
megnövekedett hővezetése okozza azt az öngerjesztő folyamatot, hogy a fal nedvességtartalma tovább emelkedik.

Pára és fűtés összefüggése, párakezelés összefoglalás:

A párakicsapódás ellen előnyös változtatások:
A levegő páratartalmának csökkentése: szellőztetéssel, párolgás csökkentésével, páraelszívással
A levegő hőmérsékletének emelése: fűtési hőmérséklet emelésével
A falfelületek hőmérsékletének emelése: homlokzati hőszigeteléssel, a fal szárazzá tételével, kiszárításával


A szakaszos fűtés is problémák okozója lehet.

Éjszaka a hőmérsékletet néhány fokkal alacsonyabbra vesszük takarékossági céllal.
Az épületben viszont szellőztetés nélkül benn marad a munkahét folyamán képződött pára.
Fűtés hiányában csökken a levegő és a falfelületek hőmérséklete is, a páratartalom pedig nem csökken, ezáltal a levegő páratartalma a felületekre kicsapódik.

A belső térben hőmérséklet-rétegződés alakul ki.
A meleg levegő könnyebb lévén, felfelé áramlik, így alakul ki a rétegződés, amely aztán akár 10 – 12°C-os hő-különbséget is elérhet a padló és a mennyezet szintje között.
Felül van a meleg levegő, amely több párát képes megkötni, és alul van a hidegebb levegő, amely kevesebbet.
Ezáltal alul a harmatpont is alacsonyabb értékű, tehát a lecsapódás hamarabb fog elkezdődni adott páratartalomnál.

Geometriai hőhíd a sarkokban alakul ki és a fal és padló éleinél ahol a külső fűtetlen falfelület jóval nagyobb, mint a belső fűtött.

Az élek mentén, a sarkokban alacsonyabb lesz a hőmérséklet.

A padló síkjában már 55 %-os relatív páratartalomnál megjelenik páralecsapódás.

Ha a fal felületi hőmérséklete megközelíti a harmatpontot a falszerkezet belsejében már megkezdődik a lecsapódás, azaz a kapilláris kondenzáció.

A lecsapódást megakadályozandó a belső páranyomást kell olyan mértékre csökkenteni, hogy a pára ne érje el a falszerkezetben a harmatpontot.

A manuális szellőzést nem tartom hatékonynak.

A korszerű technológiákba nyilvánvalóan lég-tömör nyílászárókat építenek be, ezért ezzel a módszerrel még az élettanilag szükséges légcsere mennyiség sem oldható meg.

Ha az épület külső falai jó hőszigetelést kapnak, akkor sem oldja meg ezt a problémát:

A beltéri levegő 20°C-os, a főfalak felülete minimum 2°C-al alacsonyabb, azaz 18°C-os.
A sarkokban (geometriai hőhidakon) további minimum 3°C-al alacsonyabb a hőmérséklet, tehát 15°C.
Ha ezen a hőmérsékleten a páratartalom 60% fölé emelkedik, a sarokban már keletkezni fog páralecsapódás, tehát a 20- 22°C-os folyamatos meleg sem akadályozza meg a páralecsapódást.

A külső hőszigetelés sem sokat ér ha a páratartalomra kevésbé figyelünk és nem a szoba geometriáját figyelembe véve szellőztetünk.
Manuális szellőztetéssel ezt nem tudjuk szabályozni.

A nyári szellőztetéssel a folyamat fordított. A helyiség levegőjének és ezáltal a belső falfelületek hőfoka - általában - alacsonyabb, mint a külső hőmérséklet. Nyári szellőztetésnél a meleg levegő a beáramlás során lehűl és páratartalmából veszít.

Megfontolandó a párazáró fólia födémen való alkalmazása is. A párazáró fólia a párát bent tartja, nem engedi a födém - aránylag - nagy felületén való pára eltávozását.

Gépi szellőztetés hiányában párazáró fóliát se alkalmazzuk.

A fal száradása, festés:

A nedves falaknak idő kell a kiszáradáshoz.
Általánosan a száradási arány 1 hónap minden 10-15 mm falvastagsághoz.
A száradási folyamat függ a körülményektől, a szellőzéstől, a fal típusától.

A fal száradásának elősegítése érdekében a következőket kell figyelembe venni:

1., A festést 4-6 héttel halasszuk el az újravakolást követően és biztosítsuk a természetes szellőzést. Ne alkalmazzunk hőt, vagy más gyorsított szárítást.

2., Ne alkalmazzunk tapétát.

3., Újrafestéshez ne használjunk vinil tartalmú emulziót, vagy olyan festéket, ami megakadályozza a fal szellőzését.
Javaslom a lélegző, páraáteresztő homlokzatfestéket kültéri használatra, illetve a lélegző, páraáteresztő, penészgátló és fertőtlenítő hatású bio-falfestéket, beltérben.

4., Tegyük lehetővé a jó szellőzést, légáramlást a falak körül.

5., Alkalmazzunk hatékony páramentesítőt.

Az elektromos utólagos vízszigetelés, elektrokinetikus falszárítás, valamint az injektálás injektálókrémmel a kapillárisan felhúzódó nedvesség megállítását és a folyamat visszafordítását eredményezi a falakban.

Más nedvességi forrásokból (csapadékvíz, üzemi víz, kondenzvíz stb.) eredő vizek ellen semmilyen vízszigetelési rendszer nem ad védelmet.

A fent leírtak betartása mellett az épület kiszárítása és a szárazság fenntartása - az utólagos vízszigetelés elkészülte után - biztosítható.