Utólagos vízszigetelés, falszárítás
A következőkben szemléltetjük meg hogyan műköködik az elektroozmotikus utólagos vízszigetelés, falszárítás.
A késérlethez egy kisméretű, átlagos téglát használtunk (12 cm x 24 cm x 6 cm).
A téglát egy vízzel töltött tálcába állítottuk.
A kapilláris feszültség hatására a tégla vízzel telítődött.
A kísérlet alatt a tégla vízben állt.
A víz - túlzottan is - modellezi a talajnedvességet.
A kísérlet előtt megmértük a vízzel telített tégla tömegét.
A vízzel telített tégla 3760 gramm volt.
Egy multiméterrel megmértük a tégla és a víz között lévő feszültségkülönbséget.
A mért adat: - 172 mV. A tégla a negatív, a víz a pozitív pólus.
Az épületek falaiban, a téglák, a vakolatok finom réseiben, hajszálcsöveiben emelkedő víz elektromos feszültségkülönbséget hoz létre a fal felső, száraz és az alsó, nedves része között áramlási potenciál formájában. A feszültségkülönbség serkenti a kapilláris vízmozgást, így a nedvesség a falban egyre feljebb emelkedik, mindaddig, míg a vízutánpótlás és a párolgás között egyensúly áll be.
Ha csökkentjük a párolgás lehetőségét, úgy a víz magasabbra húzódik.
Párolgást csökkentő tényezők:
- magas relatív páratartalom, alacsony hőmérséklet,
- párazáró festék, vakolat alkalmazása,
- hibásan készített külső (belső) hőszigetelés (növeli a belső páratartalmat is),
- az építőanyagban, falban, vakolatban maradt sótartalom (salétromos fal)
- stb.
Rátettük a speciális anyagot a téglára, majd pozitív töltést adtunk rá. A víz a negatív pólus.
Nem roncsoltuk a téglát, nem vágtuk el, nem fúrtunk lyukakat bele, nem használtunk vegyi anyagot, de a "légből kapott energiát" sem használtuk fel.
Egy "környezetazonos" anyag közvetítésével egyenáramot vezettünk a téglába (+) és a vízbe (-).
Olyan anyagot használtunk, ami ellenáll az elektrokémiai hatásoknak.
(Ilyen anyag, többek között, a platina, az arany, vagy az arannyal átszőtt platina stb.)
Röviddel az egyenáramú feszültség rákapcsolása után anyagnedvesség mérővel megmértük a víztartalmat (37%-42%).
Az anyagnedvesség mérési értékeket összehasonlító adatként kell kezelni.
A tégla szárítását 48 órán keresztül végeztük, úgy, hogy a tégla mindvégig vízben állt.
Képek a szárítási folyamatról:
A száradási folyamat látható.
Ugyanezt nézzük a műszeren is, az idő előrehaladtával.
Hasonlítsuk össze az értékeket. A 7%-10% érték már száraz felületről ad tájékoztatást.
A szárítási folyamat végén mért értékek (2%-5%):
A szárítási folyamat végén (48 óra) látható, hogy a folyamatosan vízben álló tégla, az alsó 0,5-1,5 cm sáv kivételével kiszáradt.
A vízben álló tégla nedvességfelszívása megszűnt.
Létrejött a kapilláris víz lefelé áramlása.
A nedvesség lefelé áramlása és a párolgás együttes hatására a tégla kiszáradt.
A kísérlet miatt meggyorsított folyamat eredményeképpen a téglán sókiválási foltok jelentek meg.
A GEOS falszárítási eljárás a téglát jóval lejjebb is, közel a vízhez, kiszárította, azaz víz ellen "szigetelte".
A kísérlet végén újra megmértük a tégla súlyát.
A tégla 3578 gramm volt.
Vízveszteség: 182 gramm, azaz ~1,8 dl.
A tégla térfogata ~2 liter. A GEOS falszárítási és utólagos vízszigetelő rendszer eltávolított 0,18 liter vizet. Fontos, hogy nem roncsoltuk a téglát (A tégla roncsolás mentessége látható a képen). Természetesen kisebb mennyiségű víz párolgás útján távozott el.
A tégla ugyanolyan statikai állapotban van, mint a kísérlet előtt.
A GEOS utólagos vízszigetelés rendkívül költség-hatékony és nem igényel mélyre ható beavatkozást az épület szerkezetébe.
Az elektroozmótikus utólagos vízszigetelés és falszárítás teljes megoldást nyújt a falak, épületek (vályog, tégla, vert fal, stb.) nedvesedésének megszüntetésére.