Elekroozmotikus utólagos vízszigetelés, falszárítás
A vízszigetelés hiányosságai
Ma már minden építkező tudja, hogy az épületek talajjal érintkező falait úgy kell megtervezni, megépíteni, szigetelni, hogy a talajvíz, talajnedvesség felszivárgását megakadályozzák.
A teljes szárazság követelmény a lakóépüeteknél, középületeknél, ezért azokat az épületeket, amelyek tartós emberi tartózkodásra szolgálnak, vízhatlan szigeteléssel kell ellátni.
A meglévő épületek nagy része szigetelés nélkül épült, illetve a korábban beépített vízszigetelés már nem látja el vízzáró feladatát, mára elértek, elszakadtak, kilyukadtak.
A hibás vízszigetelés eredményeként a talajnedvesség előtt megnyílik az út az építőanyag kapilláris rendszerén keresztül a falak magasabb szintjei felé.
Az ilyen épületek falai nedvesek, ennek következtében az egészségre károsak, a bennük lévő bútorok, tárgyak a penészedés, gombásodás következtében tönkremennek. A nedves falakon tönkremegy a festés, lemállik a vakolat.
A nedvesedés csökkenti a falak hőszigetelő képességét. A párolgás elvonja a hőt, azaz a fűtési energia jelentős része a falazat "szárítására" fordítódik, ami tovább növeli a hőelvonást és a belső tér páratartalmát.
A fal nedvesedésének oka:
Az épületek falaiban kapillárisan (a téglák, építőanyagok, vakolat finom részeiben, hajszálfinomságú hézagokon, csövecskéken, pórusokban) emelkedő víz elektromos feszültségkülönbséget hoz létre a fal felső, száraz és az alsó, nedves, talajjal érintkező része között. Ez a feszültségkülönbség növeli a kapilláris vízmozgást, így a víz a falban egyre feljebb emelkedik.
Az elektroozmózis jelensége:
Külső elektromos erő hatására a kapillárisok rendszerén folyadék áramlik át.
Ez fordítva is igaz.
A kapillárison átáramló folyadék elektromotoros erőt létesít.
A falak nedvessége addig a magasságig emelkedik, amíg a víz utánpótlása és a párolgás között egyensúly áll be.
Megoldás
Az épület utólagos vízszigetelése, azaz a kapillárisokban felszivárgó víz elleni utólagos szigetelés.
Amit a GEOS utólagos vízszigetelési rendszer kínál Önnek
A kapilláris vízmozgás által létrehozott elektromos feszültségkülönbség teljes megszüntetésével a falakban a víz utánpótlása annyira lecsökkenthető, hogy a felső, párolgó felületek még a legkedvezőtlenebb körülmények között is leadják a szállított vízmennyiséget, azaz szárazak maradnak a falak, legyen az vályog, tégla, beton, vert fal.
Történet
Az elektroozmotikus falszárítás módszere három magyar feltaláló, Horváth Zoltán, Bicsók Imre és Lipcsey Miklós nevéhez fűződik.
A feltalálók az elektroozmózis néven ismert, Rauss orosz tudós által 1807-ben felfedezett fizikai jelenséget használták fel a módszer kidolgozásánál.
Az elektroozmotikus falszárítást 1957 óta alkalmazzák. Azóta több ezer esetben, kastélyok, nagy értékű műemlékek, templomok, színházak, lakóházak stb. szigetelésére sikerrel alkalmazták.
Ennek a fizikai törvénynek az alapján dolgoztuk ki a GEOS utólagos vízszigetelési, falszárítási eljárást.
A GEOS utólagos vízszigetelés fizikája és kémiája
Az oxóniumion (H3O+) egy hidroxidion (OH-) és egy hidrogénion (H+) reakciójából keletkező ion.
Általában vízben fordul elő, ahol a vízmolekulák protolizálódnak, vagyis az egyik vízmolekula vesz át egy hidrogéniont egy másik vízmolekulától.
A víz autoprotlízise egy egyensúlyi reakció.
Ez a reakció vegytiszta vízben is, akár szobahőmérsékleten, számottevő mennyiségben zajlik le.
H2O + H2O = (H3O+) + (OH-)
Az oxóniumion (H3O+) egy pozitív töltéssel rendelkező ion. A hidroxidion (OH-) pedig negatív töltéssel rendelkezik.
Az oxóniumionok (H3O+) az elektromos mező hatására elmozdulnak a negatív töltés irányába.
Elektromos potenciál különbséget hozunk létre a fal (építőanyag) és a talaj között, pozitív töltéssel a falban és negatív töltéssel a talajban.
Így létrehozunk egy elektromos mezőt, elektromos erőteret a fal és a talaj között.
A vízmolekulákban lévő pozitív ionok, például az oxóniumionok, az elektromos erőtér hatására a negatív töltés irányába mozognak, aminek következtében a víz a falból a talaj felé fog áramlani. A víz eltávozik az építőanyagokból és kiszárad a fal.
A GEOS elektromos falszárítási, vízszigetelési módszer bármilyen építőanyagban (vályog, tégla, kő stb.) biztonsággal alkalmazható.
A GEOS elektromos vízszigetelés, falszárítás teljes és végleges megoldást nyújt a falak nedvesedésének megszüntetésére.
Elekroozmotikus utólagos vízszigetelés. A falszárítás folyamata ellenőrizhető.
Hagyományos utólagos vízszigetelési technológiák, eljárások (a teljesség igénye nélkül):
A hagyományos eljárások többsége mélyreható és káros változásokat okoz a falban, épületekben.
1. Falátvágás, lemez besajtolás:
- A mechanikai folyamat során a falszakaszt átvágják és a falba besajtolnak, vagy beütnek vízzáró anyagokat (bitumenes szigetelő lemez, fémlemez, műanyag lemez, vízszigetelő habarcsok).
A nem kellő gondossággal végzett falátvágás veszélyezteti az épület állékonyságát, statikai egyensúlyát.
2. Injektálás:
- A vegyi eljárás során 10-15 centiméterenként lyukakat fúrnak a falszakaszba és a lyukakon keresztül vegyi anyagot, vegyszert juttatnak, injektálnak a falba.
A nyomás alatt injektált anyagok maguk előtt tolják a bent lévő nedvességet, összefüggő zárványokat okozva, amiben a nedvesség képes, a továbbiakban is felszivárogni. Az ily módon beinjektált folyadékok 94-96 %-a csak szállítóanyag, pl.: víz, vagy oldószer. A hordozóanyagok elpárolgását is biztosítani kellene, ami a technológiai korlátok miatt nem lehetséges.)
A nem megfelelő körültekintéssel (szakértelemmel) végzett injektálásnál, ahol a pórusszerkezetnek egy részét sikerül csak eltömíteni, vagy a felületét hatóanyaggal bevonni a leszűkített kapilláris rendszerben a falban vízszint az eredetinél magasabbra is emelkedhet.
Bármilyen víz elleni "gátszigetelés" (falátvágás, lemez besajtolás, injektálás), egy vízzáró sík létrehozása, a szigetelés alatt a fal nedves marad, sőt a szigetelősík alatt a nedvesség tovább torlódik.
Ezek az eljárások nem biztosítják a fal nedvesedésének megállítását, ugyanis a kapillárisokban való vízmozgás kikerüli a szigetelési síkot és tovább halad a falban és a padlóban is.
Az építőanyagok (és a talaj, stb.) szerkezetét hajszálcsövek nyalábjainak foghatjuk fel, ahol a kapillárisok belseje, a pórusátmérő függvényében, megosztva szabad vízzel és kötött vízzel van kitöltve.
Minél kisebb átmérőjű szemcsékből áll az építőanyag, annál vastagabb a szemcsefelületen kötött vízburok.
Ez az egyik oka annak, hogy ha be is juttatunk hagyományos úton, sajtolással, injektálással szilárdító, vízzáró anyagokat az építőanyagba, falba, szilárdságnövekedés, vízzáróság akkor sem következik be, hiszen a kötött vízburok miatt az injektáló anyag adhéziós hatása nem érvényesül, másrészt pedig a fal a feleslegvizét képtelen leadni.
Az adszorpciós (kötött) vízréteget semmiféle nyomással nem lehet eltávolítani!
A hagyományos eljárások igen költséges megoldások, nem alkalmazható minden építőanyagban, a végeredményük, hatékonyságuk bizonytalan és nem lehet kizárni a későbbi statikai problémákat (falbillenés), egyenetlen süllyedéseket, épületkárosodásokat.
3. Szólni kell a plafonra akasztható "búráról"
A kitalálója homályos magyarázatot ad a működéséről.
Szerinte a "készülék" működéséhez szükséges energiát a Föld "gravomágneses erőteréből" nyeri. Miért nem használják ezt az "ingyen" energiát világításra, vagy fűtésre? Kérdezzék meg.
Sajnos sok családot tesznek hiszékennyé az érthetetlen magyarázatukkal, akik majd várják a csodát