Hagyományos utólagos vízszigetelési technológiák, eljárások (a teljesség igénye nélkül):
A hagyományos eljárások többsége mélyreható és káros változásokat okoz a falban, épületekben.
1. Falátvágás, lemez besajtolás:
- A mechanikai folyamat során a falszakaszt átvágják és a falba besajtolnak, vagy beütnek vízzáró anyagokat (bitumenes szigetelő lemez, fémlemez, műanyag lemez, vízszigetelő habarcsok).
A nem kellő gondossággal végzett falátvágás veszélyezteti az épület állékonyságát, statikai egyensúlyát.
2. Injektálás:
- A vegyi eljárás során 10-15 centiméterenként lyukakat fúrnak a falszakaszba és a lyukakon keresztül vegyi anyagot, vegyszert juttatnak, injektálnak a falba.
A nyomás alatt injektált anyagok maguk előtt tolják a bent lévő nedvességet, összefüggő zárványokat okozva, amiben a nedvesség képes, a továbbiakban is felszivárogni. Az ily módon beinjektált folyadékok 94-96 %-a csak szállítóanyag, pl.: víz, vagy oldószer. A hordozóanyagok elpárolgását is biztosítani kellene, ami a technológiai korlátok miatt nem lehetséges.)
A nem megfelelő körültekintéssel (szakértelemmel) végzett injektálásnál, ahol a pórusszerkezetnek egy részét sikerül csak eltömíteni, vagy a felületét hatóanyaggal bevonni a leszűkített kapilláris rendszerben a falban vízszint az eredetinél magasabbra is emelkedhet.
Bármilyen víz elleni "gátszigetelés" (falátvágás, lemez besajtolás, injektálás), egy vízzáró sík létrehozása, a szigetelés alatt a fal nedves marad, sőt a szigetelősík alatt a nedvesség tovább torlódik.
Ezek az eljárások nem biztosítják a fal nedvesedésének megállítását, ugyanis a kapillárisokban való vízmozgás kikerüli a szigetelési síkot és tovább halad a falban és a padlóban is.
Az építőanyagok (és a talaj, stb.) szerkezetét hajszálcsövek nyalábjainak foghatjuk fel, ahol a kapillárisok belseje, a pórusátmérő függvényében, megosztva szabad vízzel és kötött vízzel van kitöltve.
Minél kisebb átmérőjű szemcsékből áll az építőanyag, annál vastagabb a szemcsefelületen kötött vízburok.
Ez az egyik oka annak, hogy ha be is juttatunk hagyományos úton, sajtolással, injektálással szilárdító, vízzáró anyagokat az építőanyagba, falba, szilárdságnövekedés, vízzáróság akkor sem következik be, hiszen a kötött vízburok miatt az injektáló anyag adhéziós hatása nem érvényesül, másrészt pedig a fal a feleslegvizét képtelen leadni.
Az adszorpciós (kötött) vízréteget semmiféle nyomással nem lehet eltávolítani!
A hagyományos eljárások igen költséges megoldások, nem alkalmazható minden építőanyagban, a végeredményük, hatékonyságuk bizonytalan és nem lehet kizárni a későbbi statikai problémákat (falbillenés), egyenetlen süllyedéseket, épületkárosodásokat.
3. Szólni kell a plafonra akasztható "búráról"
A kitalálója homályos magyarázatot ad a működéséről.
Szerinte a "készülék" működéséhez szükséges energiát a Föld "gravomágneses erőteréből" nyeri. Miért nem használják ezt az "ingyen" energiát világításra, vagy fűtésre? Kérdezzék meg.
Sajnos sok családot tesznek hiszékennyé az érthetetlen magyarázatukkal, akik majd várják a csodát.