A vízszigetelés hiányosságai
Ma már minden építkező tudja, hogy az épületek talajjal érintkező falait úgy kell megtervezni, megépíteni, szigetelni, hogy a talajvíz, talajnedvesség felszivárgását megakadályozzák. A teljes szárazság követelmény a lakóépüeteknél, középületeknél, ezért azokat az épületeket, amelyek tartós emberi tartózkodásra szolgálnak, vízhatlan szigeteléssel kell ellátni.
A meglévő épületek nagy része szigetelés nélkül épült, illetve a korábban beépített vízszigetelés már nem látja el vízzáró feladatát. A 20-50 évvel ezelőtt épült épületeknél a beépített vízszigetelő anyagok mára elértek, elszakadtak, kilyukadtak.
Ne higgyük, hogy új épületeknél minden rendben van. Sorozatban épülnek épületek kidolgozatlan engedélyezési tervek alapján, tudatlan kontárok közreműködésével, minden ellenőrzés nélkül.
A hibás vízszigetelés eredményeként a talajvíz előtt megnyílik az út az építőanyag kapilláris rendszerén keresztül a falak magasabb szintjei felé.
Az ilyen épületek falai eleinte a földszinten, az alagsorban, a pincében nedvesek, ennek következtében az egészségre károsak, a bennük lévő bútorok, tárgyak a penészedés, gombásodás következtében tönkremennek. A nedves falakon tönkremegy a festés, lemállik a vakolat. Mindez egészségre káros lakókörnyezetet eredményez. A házban megnövekszik a páratartalom, nehezebb lesz a levegő, ami amellett, hogy kellemetlen klímaérzetet okoz, veszélyes az egészségre. A kényelmetlenségeken túl a fal vizesedése hosszú távon életveszélyes is lehet, mert az anyag belső nedvességtartalma télen megfagy, a jég pedig, a térfogat növekedés miatt szétmállasztja a falazó anyagot, ezzel veszélyeztetve az egész épület statikai egyensúlyát, és a lakók biztonságát.
A nedvesedés csökkenti a falak hőszigetelő képességét. A párolgás elvonja a hőt, azaz a fűtési energia jelentős része a falazat "szárítására" fordítódik, ami tovább növeli a hőelvonást és a belső tér páratartalmát.
Az épület falainak kiszárításával a fűtési költség jelentősen, akár 40 %-kal csökken.
Vizes, nedves falazat külső, utólagos hőszigetelése esetén csökkentjük a külső párolgást, ezáltal növekszik a fal nedvességtartalma, emelkedik a belső páratartalom. Túlfűtött lakótérben is hidegérzetünk van, nedvesek a ruhák, a hőhidakon a harmatpont magasabb, azaz hamarabb kialakul a penészesedés. A harmatpont az a hőmérséklet, aminél a vízpára vízcseppek formájában kicsapódik. Például egy 22 C fok hőmérsékletű lakótérben már egy 18-19 C fokú tárgyra (pl. hűtőszekrény oldalára, ablaküvegre, ablakkeretre, falra stb.) vízcseppek csapódnak ki, aminek sajnálatos kísérője a penész kialakulása (80% relatív páratartalom esetén).
Az előzőekből következik, hogy egy szoba felső sarkában penészedés tapasztalható, az nem csak a hőszigetelés hiányosságára utal, hanem utalhat a fal, padló vízszigetelési problémáira is.
Utólagos vízszigetelési eljárások (a teljesség igénye nélkül):
Az eljárások többsége mélyreható változásokat okoz a falazatban, épületekben.
- A mechanikai folyamat során a falszakaszt átvágják és a falba besajtolnak, vagy beütnek vízzáró anyagokat (bitumenes szigetelő lemez, fémlemez, műanyag lemez, vízszigetelő habarcsok).
A nem kellő gondossággal végzett falátvágás veszélyezteti az épület állékonyságát, statikai egyensúlyát.
- A vegyi eljárás során 10-15 centiméterenként lyukakat fúrnak a falszakaszba és a lyukakon keresztül vegyi anyagot, vegyszert juttatnak, injektálnak a falba.
A nem megfelelő körültekintéssel (szakértelemmel) végzett injektálásoknál, ahol a pórusszerkezetnek egy részét sikerül csak eltömíteni, vagy a felületét hatóanyaggal bevonni a leszűkített kapilláris rendszerben a vízszint az eredetinél magasabbra is emelkedhet.
Mindkét eljárás igen költséges, nem alkalmazható minden építőanyagban, a végeredményük bizonytalan és nem lehet kizárni a későbbi statikai problémákat, egyenetlen süllyedéseket, épületkárosodásokat.
Szólni kell a plafonra akasztható búráról, amit Aquapol-ként ismerünk.
- A kitalálója homályos és ostoba magyarázatot ad a működéséről. Szerinte a "készülék" működéséhez szükséges energiát a Föld "gravomágneses erőteréből" nyeri. Miért nem használják ezt az "ingyen" energiát világításra, vagy fűtésre? Kérdezzék meg, mielőtt kiadnak érte közel félmilliót. Sajnos sok családot tesznek hiszékennyé az érthetetlen magyarázatukkal, akik majd várják a csodát. Nem ér annyit az egész, hogy tovább foglalkozzak ezzel a butasággal. Olvashatnak róla itt.
A fal nedvesedésének oka:
Az épületek falaiban kapillárisan (a téglák, építőanyagok, vakolat finom részeiben, hajszálfinomságú hézagokon, csövecskéken, pórusokban) emelkedő víz elektromos feszültségkülönbséget hoz létre a fal felső, száraz és az alsó, nedves, talajjal érintkező része között. Ez a feszültségkülönbség növeli a kapilláris vízmozgást, így a víz a falban egyre feljebb emelkedik.
Az elektroozmózis jelensége:
Külső elektromos erő hatására a kapillárisok rendszerén folyadék áramlik át.
Ez fordítva is igaz.
A kapillárison átáramló folyadék elektromotoros erőt létesít.
A fal felső, a fűtött légtérrel érintkező felülete folyamatosan párolog. A falak nedvessége addig a magasságig emelkedik, amíg a vízutánpótlás és a párolgás között egyensúly áll be.
Megoldás
A kapilláris vízmozgás által létrehozott elektromos feszültségkülönbség teljes megszüntetésével a víz utánpótlása annyira lecsökkenthető, hogy a felső, párolgó felületek még a legkedvezőtlenebb körülmények között is leadják a szállított vízmennyiséget, azaz szárazak maradnak a falak.
Történet
Az elektroozmotikus falszárítás módszere három magyar feltaláló, Horváth Zoltán, Bicsók Imre és Lipcsey Miklós nevéhez fűződik. A feltalálók az elektroozmózis néven ismert, Rauss orosz tudós által 1807-ben felfedezett fizikai jelenséget használták fel a módszer kidolgozásánál.
Az elektroozmotikus falszárítást 1957 óta alkalmazzák. Azóta több ezer esetben, kastélyok, nagy értékű műemlékek, templomok, színházak, lakóházak stb. szigetelésére sikerrel alkalmazták. Ennek a fizikai törvénynek az alapján dolgoztuk ki a GEOS vízszigetelési, falszárítási eljárást. >>>